Bisztrai Tibor Blogja

Képviselő, Dunakeszi 9-es választókörzet.

Fotóm
Név:

Bisztrai Tibor, 56 éves, dunakeszi lakos vagyok. Demográfus-statisztikusként dolgozom Budapesten. Nős vagyok. Feleségem könyvvizsgáló, két fiam közül a nagyobbik bírósági titkár, kisebbik pedig a BME Informatika Szakán tanul. Tanulmányaimat Egerben a Hittudományi Főiskolán, majd Budapesten az ELTE BTK Könyvtár Szakán, illetőleg az ELTE Jogi Kar Továbbképző Intézetében végeztem. Ezért három diplomával rendelkezem (hitoktató, könyvtáros, demográfus).

2006/11/08

ÚJ EGYHÁZÜGYI TANÁCSNOK DUNAKESZIN

A 2006. október 1-jén megalakult dunakeszi képviselőtestület Bisztrai Tibor képviselőt nevezte ki az önkormányzat és a helyi egyházak együttműködésének koordinálására, aki nagy örömmel és lelkesedéssel fogadta a tanácsnoki felkérést.

Bisztrai Tibor középiskolai tanulmányait Kecskeméten a piarista rend iskolájában végezte, majd teológiát is tanult Egerben. Jelenleg is szoros kötődés fűzi az egyházhoz: civil munkája mellett hitoktatóként is tevékenykedik Fóton és az Alagi Egyházközségnél.
- Képviselő úr, Ön hogyan képzeli el az önkormányzat és az egyházak együttműködését?
- Az önkormányzatok és az egyházak értékteremtő munkájukban szorosan egymásra vannak utalva. Úgy gondolom, hogy az Önkormányzat fontos feladata, hogy a különböző korosztályok igényeit egyaránt szolgálja.
- Dunakeszin melyek lehetnek azok a területek, amelyek az egyház hívei és a semmilyen felekezethez nem tartozók számára egyaránt fontosak lehetnek?
- Már a kismamák gondozásában is találhatunk közös feladatokat, pl. az Alagi Egyházközség Baba-mama klubot működtet, ahol védőnő és lelkipásztor is tud együtt dolgozni. Több játszótérre is szükség volna, s az ilyen területek biztosítása kifejezetten önkormányzati feladat. Az óvódáskorú gyermekek elhelyezésében is szívesen átvállalnának egy részt az eklézsiák, de a nagyobb gyermekek, kamaszok hétvégi kulturált és felügyelt szórakoztatásában is összefoghatna az Önkormányzat az egyházakkal. Ahogy azt már saját választási programomban is megfogalmaztam, a Széchenyi Iskolában hétvégenként lehetne nyílt estét tartani, ahol csapatjátékokat játszhatnának vagy beszélgethetnének tanári, de lelkipásztori, vagy önkéntes felnőttek felügyelete mellett a nagy gyerekek. A szegény sorsú családokra is nagyobb figyelmet szeretnék fordítani; az egyházi karitászcsoportok és az önkormányzat szociális osztálya pedig együttesen is föltérképezhetné, kik azok a magányosan élő idősek, akik egyedül vannak az ünnepek idején, és bekapcsolhatnák őket az élő közösség életébe.
- Hogyan foglalhatnánk össze az eddigi tapasztalatait?
- Hatalmas a kihívás és kevésnek tűnik a négy év a feladatok megoldására, de én készséggel vállalom, mert egy jó ügyet szolgálhatok, abban a városban, ahol már eddig is partneri viszonyt ápoltak egyházak és az önkormányzat között.
- Köszönöm az interjút és kívánom, hogy munkája a lehető legeredményesebb legyen!

Konda Szilvia (Dunakanyar Régió)